“Rá kellett jönnöm, hogy szétestem… Csak egy puszta jókedvű, mindig vidám állarcot húztam. Miközben legbelül éreztem hogy nincs helyén ez az egész, egyedül érzem magam, magányos vagyok… Fáradt vagyok, de nem csak testileg, hanem lelkileg.
Az alkohol nem gyógyír, a zene kattogása nem hosszútávú, az emberekkel való állandó chatelés nem élet. Meguntam…”
